Kedves Zarándoktársak!

A Szent László Búcsústársaság tizedik zarándoklatát szervezi. Idén, a Kiskunmajsa közelében fekvő Marispusztára a Kapisztrán Szent János és 1956 hőseinek tiszteletére felszentelt ’56-os Kápolnába látogatunk el. Szeretettel hívok mindenkit, hogy jöjjön velünk e nemzeti kegyhelyre.

E zarándoklat kitüntetett jelentőségű, nem csak azért, mert társaságunk „évi rendes” zarándoklatai közül, ez lesz kereken a tizedik, hanem főleg azért, mert a marispusztai kegyhely és az idei esztendő többszörösen is szent a magyarság számára. A marispusztai Kápolnában helyezték el az ’56-os hősök és áldozatok emléktábláit. Itt nyugszik Hunyadi János, Dobó István, a Zrínyiek méltó utóda vitéz Pongrátz Gergely, aki az elmúlt évben hunyt el. Ő volt a Corvin-köz főparancsnoka és az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnöke. Ő a kiskunmajsai ’56-os Nemzeti Emlékmúzeum és az ’56-os Kápolna építtetője illetve az ’56-os Ifjúsági tábor alapítója. Nemzeti hős, aki fegyverrel harcolt, és végsőkig kitartott, a világ legerősebbnek tartott hadseregével és legsátánibb hatalmával szemben. Igaz, magyar, keresztény ember volt, aki életét vérét, tehetségét, vagyonát feltétel nélkül a magyar hazának szentelte. A Kápolna védőszentje Nándorfehérvár hőse, Kapisztrán Szent János (ünnepe október 23.), az ő napján indult el az ’56-os felkelés. Az idén különös, égi fényben tündöklik e nap és e nemzeti kegyhely, mert most ünnepeljük a nándorfehérvári diadal 550., a Bocskayféle felkelés 400., II. Rákóczi Ferenc születésének 330., hamvai hazahozatalának 100., Buda visszafoglalásának 320. valamint az 1956-os felkelés és szabadságharc 50. évfordulóját. Isten, ily sok jelet egyetlen esztendőben, egyetlen más népnek sem adott! Nem kérdés tehát, hogy hová kell most zarándokolni a magyaroknak. Különösen áll ez ránk, hiszen búcsústársaságunk, Égi királynőnk választott vitézéről, Szent László királyunkról kapta a nevét. Meghatározó gyerekkori élményem jut most eszembe. Mint már oly sokszor életem során, most is egy bizonyos jelenet játszódik le bennem. Az, amikor édesapám elmondta, hogy kiről is kaptam én a László keresztnevet. Apám elmondta azt is, és egyben a kezével meg is mutatta, hogy Szent László királyunknak akkora kardja volt, ami nálam sokkalta nagyobb. Én pedig megbabonázva néztem a fejem fölé, abba a „hihetetlen” magasságába, ahová apám karja mutatott. Ma már látom: abba a mérhetetlen magasságba, ahová akkor, kisgyermekként oly nagy csodálattal feltekintettem, ott van a helye mindenkinek, aki a magyar földért és népért valamikor is küzdött illetve küzdeni fog. Ott vannak a győztesek: Álmos, Árpád, Szent István király vitézei, Hunyadi és Kapisztrán katonái és felkelői, Bocskay hajdúi. Ott vannak a „vesztesek”: Rákóczi kurucai, 1848 és a két világháború honvédei, 1956 pesti srácai is. Mindannyian, éppen mert hősök, a legszeretettebb, szent ősöknek kijáró magasságban foglalnak helyet. Ez égi magasság. Ezért mindannyian győztesek. Győztesek és legyőzhetetlenek. Az igazi, a véső győzelem ugyanis az égben van. Győztesek ők azért is, mert példájuk minden időben, földöntúli erőt adott és ad a nemzetnek. Ez az erő a haza mérhetetlen szeretetéből származik és táplálkozik, amelyet csakis az Úr és Boldogasszony Anyánk olthat belénk. Ez a honszerelem a nemzet fennmaradásának záloga. Olyan áldozatokban mutatkozott ez a történelmünk során, amelyek nélkül rég elveszett volna hazánk, s amelyek nélkül a jövőben sem maradhat meg. Ezzel az érzéssel és gondolattal induljunk hát el Szép Szűz Mária országának egyik legragyogóbb éke, Marispuszta felé! Föl- fölidézvén, újra és újra elmondva Rákóczi imáját:

„A te kezedben van szívünk Uram, döfd át szereteted nyilával, gyújtsd fel a lomhákat, vezesd vissza az eltévelyedetteket, világítsd meg a vakokat, lágyítsd meg a hajthatatlanokat, bátorítsd meg a habozókat, tanítsd a tudatlanokat, gyarapítsd bennünk a hitet, gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját, s újra és újra kérlek, add, hogy szereteted gyarapodjék, hogy ez az isteni láng eméssze föl viszálykodásainkat.”

Október 21-én (szombaton) 12. 38-kor indulunk a Budapest-Nyugati pu-ról a Szegedre menő vonattal (a HÍRÖS IC-vel). Találkozás a jegypénztáraknál 12 órakor. Időben jöjjön mindenki, mert magának kell megváltania jegyét (menetjegy Kiskunmajsáig illetve a kötelező helyjegy Kiskunfélegyházáig). Kiskunfélegyházán átszállunk a Kiskunhalasra menő személyvonatra, amely 14. 18-kor indul. A személyvonat 14. 39-kor érkezik a kiskunmajsai vasútállomásra, ahonnan kb. 10-15 percnyi várakozást illetve összerendeződést követően éneklő gyalogmenetben indulunk tovább Marispusztára. (kb. 6 km.) Akinek ideje engedi, ne autóval, hanem velünk együtt vonattal jöjjön, hogy már a vonaton egymással lehessünk, lelkiekben együtt készülhessünk! Fontos ez azért is, hogy minél többen legyünk Szent László királyunk zászlaja alatt, amikor Kiskunmajsáról gyalogos zarándoklatunk elindul Marispuszta felé. Aki nem velünk jön és másik vonattal vagy busszal érkezik, ez alkalommal csatlakozhat a gyalogmenethez. Aki mégis csak autóval tud jönni és utast is hoz magával, azt nagyon kérem, hogy legalább az utasát tegye ki a kiskunmajsai vasútállomás előtt, a fentebb jelzett időpontban, hogy az autóutasok is csatlakozhassanak a menethez. A zarándoklathoz ugyanis, lehetőség szerint az énekes gyalogmenet is hozzátartozik! Az autókat az egész zarándoklat ideje alatt, a marispusztai múzeum illetve kápolna parkolójában lehet hagyni. Kiskunmajsától kb. 5 km-re van Marispuszta a Szeged felé vezető út mentén. Baloldalon látható a múzeum épülete (udvarán tank, ágyú stb.), az út jobb oldalán pedig, a kápolna (a múzeummal, a kápolnával illetve védőszentjével kapcsolatban ld. e levél mellékleteit is). Megérkezésünk után, megtekintjük a múzeumot, amely jelenleg az ország egyetlen ’56-os múzeuma, miután a budapestit a Horn-kormány alatt megszüntették. Sötétedés után a kápolnába megyünk, ahol virrasztani fogunk. Énekelhetjük a Mária énekeket, a magyar szentek énekeit, a magyar protestánsok kedvelt zsoltárait, imádkozhatunk Magyarország feltámadásáért. Megemlékezünk a jelzett évfordulók kapcsán (h)őseinkről. Mindenki hozzájárulhat lelki és szellemi javakkal ahhoz, hogy minél tartalmasabb legyen az együttlétünk. A virrasztás alkalmával beszélgetésre, elmélkedésre, felolvasásokra, előadásokra, beszámolókra énekek tanulására stb. is lesz idő. Készüljünk, hogy adhassunk egymásnak, s hogy ezzel megtiszteljük (h)őseinket is, akik mindig velünk vannak. Másnap (22-én vasárnap) részt veszünk a de. 10 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteleten illetve vitéz Pongrátz Gergely nemrégiben elkészült sírkövének felszentelésén. A szertartásokat követően, zászlónk alatt gyalogolunk vissza a kiskunmajsai vasútállomásra, a 14. 43-kor induló vonathoz és a Kiskunfélegyházi átszállást követően 16. 57-kor érkezünk Budapest-Nyugati pu-ra. Akinek sietnie kell, és ezért nem tud részt venni a visszafelé gyalogláson, gépjárművel még elérheti a 11. 47-kor Budapest-Nyugati pu-ra induló vonatot. Lehetőleg mindenki hozzon magával gyertyát, katolikus énekeskönyvet vagy protestáns zsoltároskönyvet, meleg ruhát, eső elleni alkalmatosságot és - ha nem böjtöl - hidegélelmet. (A zarándoklattal illetve a társaságunkkal kapcsolatos esetleges további kérdésekkel kapcsolatban, a 487-2126-os budapesti vonalas és a 70. 466-8192 mobil telefonszámomon lehet érdeklődni, munkanapokon 9-15 óráig. A mobil telefonszámom október 21-én is hívható, egészen a virrasztás megkezdéséig. A Szent László Búcsústársaságról többet, a www.bucsujaras.hu honlapon lehet megtudni.)

Az Úrjézus Krisztus és Boldogasszony Anyánk áldásával, kegyelemteljes zarándoklatot és szeretetteljes együttlétet kívánok!

Kelt az Úr születésének 2006. esztendejében, Szentmihály havának első napján.

Üdvözlettel:

Zsellér László
Szent László Búcsústársaság