|
Kapisztrán Szent János áldozópap Róm 8, 1-11
- Lk 13, 1-9 Hunyadi János néhány nappal
Nándor-Fejérvár felszabaditása után, a rothadó
tetemek ezreitől megmételyezett légkörben megbetegedett, a közel Zimonyba vitetett, s ott augusztus
11-ikén kimult, szent halállal fejezve be hősi
életpályáját. Tetemét a gyulafejérvári
székesegyházban öccsének sírja mellett helyezték el örök nyugalomra, hol siremléke, bár megcsonkitott
állapotban, ötödfélszázad viszontagságait túlélte. Harmadfél hónappal utóbb
követte őt az örökkévalóságba utolsó harczának és
sikerének osztályrészese, Capistrano János atya, kit
rendjének ujlaki42
zárdájában a halál október 23-ikán ragadott el. Magyar
földön találta sirját, a mely csakhamar csodás
gyógyulások szinhelye lett. Az egyház őt a szentek
sorába iktatta. Három század múltával,
XIII. Kelemen pápa, mikor 1758 augusztus 19-ikén Magyarország uralkodóit az
„apostoli király” czímével ékesitette
föl, megemlékezvén arról a hosszú küzdelemről, a mit a magyar nemzet a törökök
ellen folytatott, a hódolatteljes csodálat kifejezéseivel szólott Hunyadi
Jánosról, a ki – úgy mond – „az ellenség hatalmas seregei fölött kivívott
győzedelmeivel nevének olyan dicsőséget biztositott,
hogy az a késő századokban sem fog feledésbe menni!”
(ferencrendi
templom, Újlak)
(gyulafehérvári székesegyház) |