P. Hajnal Ágoston ofm.

Orosz István

(Ugar /Jászberény/, III/1. 1943. január 15. p. 14.)

Jász ember volt. A jászok minden vonzó kedvességével és érdekességével. Már akkor szemet ütött nekem ez a könyv (Bálint Sándor: Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Bp. 1942.), mikor ezt a búcsúvezetőt megláttam. Érdekes bepillantani a régi idők szépséges világába, egyszerű jászladányi ember Egyházához húzó szeretetébe.

A barátokkal valami évszázados, történelmi eljegyzettsége jellegzette meg. Egy nagyon bájos, közvetlen lélek arca jelenik meg előttünk, aki több volt, mint egyszerű búcsúvezető. Ő szentember volt, a nép ragaszkodó nyelvén, akit látomások, csodálatos képek víziói emeltek egy felsőbb világ légkörébe.

1883. augusztus 2-ára meghívták búcsúvezetőnek a jászladányi hívek. Ő éppen, mert szerette a barátokat, szívesen és örömmel ment el. Szépen vezette a búcsút. Mikor odaért, csodálkozása nem ismert határt. Az ájtatosság megkezdésekor huszan, vagy huszonöten lehettek. Elbúsult ezen Orosz István és gondolkodott, hogyan lendíthetné fel a berényi barátok búcsúját.

Sokat, sokat gondolkodott ezen a ladányi szentember. Eljött a tél is. A téli estéken aztán csodálatos esemény történt vele.

Már előzőleg elhatározta, hogy énekeket ír a barátok templomában lévő oltárok szentjeihez. Minden este nekilátott, késő éjszakáig írta a szent énekeket. Mert abba nem hagyhatta. Mellette volt mindig egy barát, aki segítette megírni a szent énekeket. Ő ugyan nem írta meg, hogy ki volt az a barát, de mi tudjuk: Szent Ferenc atya volt, akit ő megszeretett, mivel a bűnösökért imádkozott, a szenvedő lelkekért vezekelt, s a római pápát hódolattal tisztelte. Íme a népet az imádkozó, vezeklő és tekintélytisztelő barát bilincselte le vonzó jellemével.

Következő évben már ő énekelte a Barátok Templomában a maga szerkesztette énekeket. Szép hangja s a népies ősi dallamok odavonzották a hívő népet. Az elkövetkező esztendőben azután Orosz István hatására három-négyezren vettek részt. Az egész Jászság fölfigyelt a Szentember, a csodálatos, csodákat látó és csodatévő Búcsúvezető gyönyörű énekeire.

Óh, ha ma is lenne a Jászságban ilyen szentember. Pedig ma talán nagyobb szükség van rá, mint régen. Összeterelné népünket, hogy tudnának izzó szívvel, egy lélekkel imádkozni, énekelni:

Óh Istenünk, könyörülj mirajtunk,

Sok bűnökkel jaj, mert rakva vagyunk.

Fordítsd hozzád Atyánk szent orcádat,

Ne tekintsd sok gonoszságunkat.