Nagytapolcsány
Topolcany
Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 203-204.old.
A Nyitra folyó középfolyása mentén található e kegyhely.
Megkőzelíthető vasútaton és közúton is.
Maga a helység az írásos dokumentumokban 1173-1237 években
Tupulchan néven szerepel.
1332-ben mát Topolchanként említik. Földje ősi kultúrterület. A
régészeti leletek bizonyttják
történelmi múltját. A neolit korban már megtalálható itt a volur
és a lengyel kultúra. Az eneolitban a
kanel keramika, a bronzkorban hallstadt telep,
csontváztemető, majd latén, germán-római, ószláv és
honfoglalás kori magyar telep. 1173-ban III. Béla király
bizonyos Szende és Márton nevű uraknak adja
Nagytapolcsányt. 1401-ben a táji országgyűlés Zsigmondot itt
megfosztja trónjától, és a lengyel Jagelló
Ulászlót hívja meg a magyar trónra. Zsigmond győz e
kűzdelmekben. A XV. száradban a várost fallal
erősítik meg, ennek ellenére a husziták is birtokolják.
Harangöntöde is működik itt bizonyos korban,
1584-ben parasztlázadás üti föl a fejét Nagytapolcsányban.
1599-ben török had rabol végig a tájon.
1618-ban kifizetik a jobbágyterhek adóját. Ez évente ezer
aranyforintot tesz ki. Nagytapolcsánynak már
a középkorban van plébániája. 1332-1337-ig Nicolaus plebanus
de Topulchantól van szó. 1559-ben
a kánoni látogatáskor Lénárt plébános nevét említik, míg jelzik azt
is, hogy a Szent András-templom
jó karban van, de a kápolna és a kolostor is romos. 1560-ban
vizitáció canonicíjában Vince nevű
ptébámost emlegetnek. 1613-ban pedig közlik, hogy az oltárép a
Megfeszítettet ábrázolja, a
szentségőrző hely rácsozott, és hogy ezüst cibóriuma van
(áldoztató kegyhely).
A régi Szent András-templom helyén új barokk templom épül 1740
ben, a mennybefölvett
Szűzanya tiszteletére. Ezt a templomot 1779-1802-ig újjáépítik,
klasszicizálják. 1750-ből egy kápolna
is áll itt, melyet régi alapokon építettek, barokk stílusban.
A Hétfájdalmú Szűzanya kegyszobra, melyet
ma a plébániatemplom főoltárán láthatunk, a templomnál régebbi
időből való. A széles kömyék
tisztelete övezi. Készítésének éve valószínűleg 1634. Pálffy
Katalin, a továrniki uradalom birtokosa,
buzgó rekatolizáló a tapolcsány-továrniki országút mellet
ugyanis négy kápolnát építtetett Szűz Mária
tiszteletére, hálából férje életben maradásáért. Az egyik kápolnában
volt a ma is tisztelt kegyszobor.
A tapolcsányi hétfájdalmú szobor utánozza a sasvárit, de nem
azonos azzal. Primitív vidéki faragó
műve. Meg van koronázva. Ölben tartja szent Fiát, de nem néz
rá, hanem a távolba. Formailag valóban
17. századi mű. A 19. század elején a hivatalos egyház
ellenezte a nagytapolcsányi búcsújárásokat. Ám
Kubica Vince plébános (1872. II. 11.) addig buzgólkodott,
míg Szcitovszky János hercegprítmás
megengedte, hogy a kegyszobrot a főoltár fölé helyezzék a
plébániatemplomban. 1852 Nagyboldog-
asszony ünnepén Krajcsik János nyitrai kanonok sok-sok pap
és tizenkétezer hívő jelenlétében trónra
emelte a kegyszobrot. 1853-ban a hercegprímás
kivizsgáltatta a csodás gyógyulásokat, 1854-ben pedig
ő maga is mejelent a búcsún, a hétfájdalmú szobrát ünnepélyesen
megkoronázta aranyozott
ezüstkoronával, levévén a régi fakoronát. Ezután dekréntummal
biztosította a nagytapolcsányi templom
kegyhelyvoltát. Ennek eredetije a plébánia irattárában van.
Ugyancsak 1854-ben kieszközőlték IX. Pius
pápánál, hogy teljes búcsút engedélyezzen Szeplőtelen
Fogantatás, Gyertyaszentelő Boldogasszony és
Nagyboldogasszony ünnepeire. Kubica Vince nagy érdemeket
szerzett a kegyhely kiépítésében.
Fölépítette a nagytapolcsányi kálváriát tizennégy stációval és
kápolnával a szent kút fölőtt. 1856-ban
ezt Barinyai József vágújhelyi prépost föl is szentelte
húszezer hívő jelenlétében.
1858-ban kinyomtatta a nagytapolcsányi Fájdalmas Anya képét
háromnyelvű felirattal: magyarul,
németül és szlovákul. Kinyomtatta a nagytapolcsányi Fájdalmas
Anya énekét is: Mária, kereslek már
régen... A főoltár, melyen a tabernákulum fölött fénylő
gloriólában a Fájdalmas Anya van elhelyezve,
monumentális klasszicista, oszlopos márvány építmény,
timpanonnal. Rajta szobrok. Az oltárkép a
hatalmas mezőben Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. A 19.
században élte virágkorát a kegyhely,
évi harmincezer zarándok fogadásával. 1990 körül a szám évente
tizenötezerre emelkedik. Kb.
huszonhárom faluból jönnek búcsúcsoportok. A búcsújárás napjai:
Pünkösd, Nagyboldogasszony,
Kisboldogasszony és szeptember 15., a Fájdalmas Szűz ünnepe.
Egy népi szájhagyomány szerint a kegyhely eredetéhez és a
búcsújárások kezdetéhez a következő
tőrténet fűződik. A zavadai plébános késő este járt haza hintóján
Tapolcsányból. Egyszer a lovai
megálltak és megmakacsolták magukat. A pap a kocsistól
kérdezi: Mi ez? Mire a kocsis így válaszolt:
Valami öregasszony áll a hintó előtt. A pap utasítja: Verd
végig az ostorral. A kocsis ezt meg is tette.
Másnap a Fájdalmas Anya-szobor arcán vérző sebet vettek észre
az imádkozók. Egyre többen jönnek,
nézik, sajnálják. A zavadai pap pedig elismeri, hogy „ő a
tettes", ő adott utasítást a kocsisának. A
nagyjelentőségű és tanulságos eset után megindult a búcsújárás
Nagytapolcsányban.
|
|
