Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében
(Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, 29-31.old.)Kács
Legrégibb búcsújáróhelyeink közé tartozik. A hagyomány szerint itt a templom alatt csörgedező forrásnál
áldozott Örs nemzetsége a pogány isteneknek. Később
monostor épült a helyén, az áldozó követ a Szent Péter
apostol tiszteletére szeentelt nemzetségi templomba
falazták. Ebben az intézkedésében az Egyháznak hasonlíthatatlan bölcsesége nyilvánult .meg, a néplélek fölülmulhatatlan ismerőjének és tanítómesterének bizonyult
itt is. A beidegzett ős hagyománynak kifogástalan
keresztény jelentést adott. A pogány áldozókőből Jézua
vallásának szegletköve lett. A véres áldozatok helyén
őseink önmagukat mutatták be áldozatul Istennek:
imádkoztak, vezekeltek, hálát adtak életük Urának.
A forrás megszentelt vizében .a középkorb,n bizonyára
még sokáig kereszteltek, de egyben természetesen szentelménnyé is vált. A búcsú napján különben még ma is
minden évben fölszentelik.
A monostor sok viszontagság után tönkrement. Az ásatások bizonyára szép sikerrel jutalmaznának, ítt is hirdetnék a magyar középkor katolikus dicsőségét. A mai barokk templomocska a Szentháromság tiszteletére a régi kegyhely helyén épült. Lelki hatását a halhatatlan érdemű Esterházy Károly egri püspök restaurálja. A hagyományok szerint az történt ugyanis, hogy egy nemes úr két leányával a községen keresztül kocsizott. Megállottak és felmentek a dombra, hogy a templomban imádkozzanak. A szentély külső oldalán egy nagy hársfa állt. Az egyik lány a fán három fehér bárányt pillantott meg. Látomásáról szólott édesapjának, de az nem látta. Húga azonban megerősítette testvérének látomását. E mennyei jelenés nyomán szentelték azután a templomot a Szentháromság tiszteletére. Esterházy Károlynak különösen szívén feküdt a kácsi kegyhely sorsa.
A búcsú napján, Szentháromság vasárnapján összesereglik Kácson a Bükk palóc népe. Vonzási köre igen terjedelmes. Lelki hatásának erejét és állandóságát azonban - sajnos - csökkenti, hogy papja nincs, filiája Tibolddarócnak. Azt hisszük pedig, hogy a környező hegyifaluk népének, amely olyan megható szeretettel ragaszkodik hozzá, intézményesen is, nemcsak a paraszti hagyományok erejénél fogva, ismét lelki középpontjává kellene tenni Kácsot. A középkor legnemesebb hagyományait kellene itt modern változatokban fölébreszteni, hiszen a vallás nemcsak tanítás, hanem kultusz is, nemcsak az egyénnek ügye, hanem közösségi megnyilatkozás is. Szent vallásunk a barokk idők heroikus izzása után egy kissé mindenütt a sekrestyébe húzódott. A búcsújárásban rejtőzködő lelki tőkék gyümölcsöztetésével nemcsak gyönyörű népi, vallásos tradíciók átmentése járna együtt, hanem a tömeggé züllés megakadályozására, egyben korunk emlegetett kollektív törekvésének megszentelésére is sor kerülhetne.
Kács távol a világtól ott rejtőzködik mersze benn a Bükkben, szelíd, hangulatos vidéken, régimódi parasztok között. A búcsújáróhelyek érzelmes hangulata, bensőséges egyszerűsége, a léleknek mosolygó rendje sugárzik a tájon és az emberek arcán is. A falu a templom lábánál húzódik meg. Láttára középbori képek jutnak eszünkbe, amelyeken Mária az ő oltalmazó palástja alá rejti híveit.
A monostor sok viszontagság után tönkrement. Az ásatások bizonyára szép sikerrel jutalmaznának, ítt is hirdetnék a magyar középkor katolikus dicsőségét. A mai barokk templomocska a Szentháromság tiszteletére a régi kegyhely helyén épült. Lelki hatását a halhatatlan érdemű Esterházy Károly egri püspök restaurálja. A hagyományok szerint az történt ugyanis, hogy egy nemes úr két leányával a községen keresztül kocsizott. Megállottak és felmentek a dombra, hogy a templomban imádkozzanak. A szentély külső oldalán egy nagy hársfa állt. Az egyik lány a fán három fehér bárányt pillantott meg. Látomásáról szólott édesapjának, de az nem látta. Húga azonban megerősítette testvérének látomását. E mennyei jelenés nyomán szentelték azután a templomot a Szentháromság tiszteletére. Esterházy Károlynak különösen szívén feküdt a kácsi kegyhely sorsa.
A búcsú napján, Szentháromság vasárnapján összesereglik Kácson a Bükk palóc népe. Vonzási köre igen terjedelmes. Lelki hatásának erejét és állandóságát azonban - sajnos - csökkenti, hogy papja nincs, filiája Tibolddarócnak. Azt hisszük pedig, hogy a környező hegyifaluk népének, amely olyan megható szeretettel ragaszkodik hozzá, intézményesen is, nemcsak a paraszti hagyományok erejénél fogva, ismét lelki középpontjává kellene tenni Kácsot. A középkor legnemesebb hagyományait kellene itt modern változatokban fölébreszteni, hiszen a vallás nemcsak tanítás, hanem kultusz is, nemcsak az egyénnek ügye, hanem közösségi megnyilatkozás is. Szent vallásunk a barokk idők heroikus izzása után egy kissé mindenütt a sekrestyébe húzódott. A búcsújárásban rejtőzködő lelki tőkék gyümölcsöztetésével nemcsak gyönyörű népi, vallásos tradíciók átmentése járna együtt, hanem a tömeggé züllés megakadályozására, egyben korunk emlegetett kollektív törekvésének megszentelésére is sor kerülhetne.
Kács távol a világtól ott rejtőzködik mersze benn a Bükkben, szelíd, hangulatos vidéken, régimódi parasztok között. A búcsújáróhelyek érzelmes hangulata, bensőséges egyszerűsége, a léleknek mosolygó rendje sugárzik a tájon és az emberek arcán is. A falu a templom lábánál húzódik meg. Láttára középbori képek jutnak eszünkbe, amelyeken Mária az ő oltalmazó palástja alá rejti híveit.